2024.06.12. Most vagy soha – Hungária – Puskás Aréna – A koncert belülről, Professzor Lippényi Gábor szemén keresztül
Kedves Csikidammisták!
Fogadjátok szeretettel kedves zenekarvezetőnk, Professzor Lippényi Gábor írását a Hungária koncertről, ahogy Ő látta, megélte:
Most vagy soha – Hungária – Puskás Aréna – A koncert belülről
„Talán nem sokan tudjátok, de Robin kívül volt más R-GO-s vonakozása a nagyjából 55 ezer néző előtt megvalósult, nagy sikerű koncertnek. Még tavaly nyár vége felé megcsörrent a telefonom és Robi ajánlására Novai Gábor jelentkezett be, aki a koncert zenei vezetője is lett. Felkért arra, hogy közreműködjek a koncerten, egyrészt a felmerülő stúdió feladatokban illetve zenészként is, billentyűs hangszeren. Ezen kívül azt az infót is megosztanám veletek, hogy Robi Erik dobszerkóján nyomta a rock and rollt.
A koncert főhőseivel már dolgoztam külön-külön, de így, együtt, Hungária név alatt még nem. Fenyő Miklós 2022-ben vendég volt az R-GO Papp László Aréna koncerten, Novai és Dolly esetében sokkal régebben, még a kilencvenes években működtem közre Dolly Roll lemezen. A kérésre így gondolkodás nélkül igent mondtam és hamarosan el is kezdődtek az előkészületek.
Az első stúdió munka egy promóciós dal elkészítése volt karácsonyra. A „Karácsonyra Rock and Rollt kérek“ ének felvételei nagyrészt nálam történtek, de billentyűztem és szaxofonoztam is benne, és a végén én kevertem és készítettem el a dal végleges változatát. A következő stúdió feladat már közvetlenebbül kapcsolódott a koncerthez. Az „Egyszer volt, hol nem volt“ dal lett a koncert nyitánya, amiben a szólisták még nincsenek a színpadon. Ez egy majdnem teljesen „a capella“ (azaz csak énekhangokra támaszkodó) hangszerelésű szám, aminek az angol eredetije egy amerikai TV sorozatnak volt a főcím zenéje, erre készült magyar szöveg. Ennek a felvételei is nálam készültek és én játszottam a kevés plusz hangszert is.
A koncerthez kellettek egyéb kiegészítő felvételek is. Három olyan dal is volt, ahol a szólisták nem voltak a színpadon, mert épp átöltöztek, ezekben a zenekar kísérte a felvett énekhangokat. Ez az egyikben viszonylag egyszerű volt, a „Hulla Hully Gully“ dal nálam lett felénekelve, a dobos a koncerten követte a taktjelet és őt pedig az egész zenekar. A másik két egység esetében már bonyolultabb és egyben szomorúbb is volt a dolog. Fekete Gyulát (Szaxi Maxi) és Flipper Öcsit idéztük meg úgy, hogy nem állt rendelkezésre soksávos felvétel (azaz külön az ének sáv), csak a komplett CD anyag. Ma már létezik olyan. mesterséges intelligenciával támogatott technológia, amely képes felismerni az emberi hangot és szeparálni azt a komplett hangzásból. A 2023-ban megjelent Beatles dal, a „Now and then“ is így készült, John Lennon egy kazettás magnós demó felvételéből vették így ki az ének hangját és zenéltek, vokáloztak hozzá. Mivel a koncerten lehetőleg egy tempóban kell taktjelre játszani, így még előtte ki is kellett „egyenesíteni“ az eredetileg nem taktjelre készült felvételeket. Fekete Gyulával egyébként még együtt jártunk annak idején a Jazz Tanszak szaxofon szakára, Flipper Öcsit csak felületesebben ismertem, mindketten túl korán mentek el közülünk.
Zenészként először is le kellett hallgatnom és írnom az eredetileg még 36 számból álló műsort (ez a szám aztán a végére már csökkent). Elég jó kottát is csináltam magamnak, bár a végére már olyan nagy szükségem nem volt rá. Az alap zenekar, amelynek a tagja voltam hét főből állt. A dob és a basszus mellett két gitár, két billentyű valamint egy szaxofon volt a felállás. Az én feladatom volt például Nova twist számaiban a „twist orgona“ (Casino Twist és Ma már a twist-tel senki nem viccel), vagy például a vonósok Robi „Álom luxus kivitelben“ és Dolly „Baby Doll“ vagy Flipper Öcsi „Bambina“ dalában. De ezeken kívül is sok orgona, elektromos zongora és egyéb hangszerek megszólaltatása is hozzám tartozott, minden dalhoz készítettem külön hangszín összeállítást, koncert közben csak ezeket kellett tovább léptetni. Az alap zenekaron kívül egy hat tagú vokál és egy 13 fős, klasszikus bigband fúvós kórus is része volt a produkciónak (5 szaxofon, 4 pozan és 4 trombita).
A közös próbák május 3-án kezdődtek és egészen 18-ig minden nap zajlottak a Tüske Csarnokban, ahol a Puskás Aréna színpad méretei be voltak rajzolva és az elhelyezkedés már ez szerint történt. (Ebből a próba folyamatból én két nap nem vettem részt, amikor az R-GO fellépések voltak.) Ezek után volt még két próba nap az alap zenekarnak Törökbálinton, a koncert előtti hét hétvégéjén. Majd következett a főpróba, egy nappal a koncert előtt már a helyszínen. A terv az volt, hogy a beállások után (ilyenkor az összes hangszer, mikrofon arányát. a monitorokat kell beállítani), este ugyan az időben, mint másnap, folyamatosan eljátsszuk a teljes műsort. Ez csak részlegesen lett így, mert az aznapi esők azért megzavarták a dolgot.
Másnap aztán rövid beállás után jött este a koncert. Előtte is zenéltem már jó nagy közönségek előtt, de az, hogy ennyi ember, jegyeket megvéve, kifejezetten a produkcióra jöjjön, azért az nagy dolog. Szokták kérdezni, hogy nem izgulsz-e jobban ennyi ember előtt és nekem a válaszom általában az, hogy ez olyan, mint mikor 15 méteres vagy 1500 méteres vízben úsznál, lényeges különbség nincs, mindkét esetben meg lehet fulladni, de nem erre gondolsz úszás közben. Ezzel együtt az azért nagyon komoly érzés volt, amikor meghallottam koncert előtt az ötvenötezer ember morajlását, ovációját. Örülök, hogy ennek a csodának én is részese lehettem és a hozzá tehettem a koncert sikeréhez a magam eszközeivel.”
Lippényi Gábor
